Széchenyi Terv – új, de jó?

Számos ponton érinti az építőipart az Új Széchenyi Terv. A kormányprogram az Otthonteremtés és lakásprogram című fejezetben foglalkozik az iparággal. Az egyelőre vitairatként definiált fejlesztéspolitikai program a talpra állást majd a felemelkedést tűzi ki célul.

Az Otthonteremtés és lakásprogram először visszapillant az elmúlt tíz évre, pozitívumként értékeli az első Széchenyi Tervet, és kudarcnak találja a 2003 után következőéveket. Helyzetképet tár az olvasó elé, amelyben egyebek mellett közli,hogy az újlakás-építés kiemelkedően alacsony: a 2010-re várható érték 15–17 ezer lakás összesen. Felemlegeti az építőipari anomáliákat, a lánctartozást, a sok feketemunkát, a jogbizonytalanságot. Hiányolja a támogatások ellenőrzését, az állami és uniós források megfelelőszintjét, arányos elosztását, az előtakarékosság ösztönzését, a bérlakásokat, a szociális lakásokat, az idősotthonokat. Nem pusztánépítőipari fellendülést kíván elősegíteni, hanem össze szeretnékapcsolni a lakástámogatásokat a gyermekvállalással, az adózással, az energiahatékonysággal és a minőségi, törvényes építéssel. A javaslatok közé tartozik, hogy a felújításokat és a bérlakásépítést is támogatni kívánja. Lényeges elem, hogy a GDP hozzávetőleg 1,5 százalékát, 375 milliárd forintot kell a lakásügyre fordítani. A tíz legfontosabb változtatás között szerepel az évente építeni kívánt 40–50 ezer lakás, a panellakások komplex felújítási programjának előkészítése, azöngondoskodó előtakarékosság elősegítése.

Helyzetelemzés, célmeghatározás

Az Új Széchenyi Terv helyzetelemzést ad,amelyben az adatok jelzik: változásra van szükség. A vitairat fontosabb javaslatainak egyike, hogy bevonják a lakás-takarékpénztárak pénzeszközeit az állami támogatási körbe, továbbá a munkáltatók anyagi erejét is felhasználná a program, és az állami lakástámogatásokat a lakások tulajdonságaihoz alakítanák.

Nincs olyan ember ma Magyarországon, akit valamilyen formában ne érintene ez a kérdés. Az első lakáshoz hozzájutni kívánó, az addig is bérleményben élő, illetve a nehezen fenntartható lakásán túladni akaró ember éppúgy a magáé­nak érezheti,mint az idős ember, aki nyugdíjas otthonba szeretne kerülni. Hozzájuk hasonlóan érintett minden építőipari vállalkozó, építőanyag-gyártó,-kereskedő, illetve finanszírozó. Segítségével nagyobb szerephez juthatnak az önkormányzatok is.

Gyógyító állam

Az építőipar válságkezelését az uniós források felhasználásával kívánja megoldani a program. Az iparág Achilles-sarka a lakásépítés: alig indulnak lakásépítési programok,jellemző a hiányzó uniós támogatás, a sok hazai megszorítás, a beszűkült banki finanszírozás és a magas hitelkamat.

A diagnózis után a gyógymódot az uniós források átcsoportosításával, illetve az állami szerepvállalás növelésével akarja elérni az Új Széchenyi Terv. A célok és az irányok között ott szerepel a lakásépítés támogatása, amely a válságkezelés és a munkahelymegőrzés meghatározó eszköze. A finanszírozás során a program egyensúlyt kíván teremteni a tulajdon (elsősorban vidéken) és a lakásbérlet (főleg a városokban) támogatása között. A fejlesztésbe be kell vonni az önkormányzatokat, az öngondoskodásnak pedig az adókedvezmények adhatnak lökést, miközben elérhető forinthitelekkelélhetnének a lakásukat felújítani kívánók. A támogatások közé beépülnek majd az épületenergetikai támogatások is, miközben az egész állami és uniós forrású támogatási rendszer koordinált, egységes, átlátható és kiszámítható egészet alkot. A tervezet szerint a lakáskölcsönökreállami garanciát adnának, a bérlakást építők és kezelők kamattámogatásokban részesülnének, sőt a társasági adót is kedvezményesen vetnék ki rájuk; a lakást vásárlók pedig szja-kedvezményben részesülhetnének. A béren kívüli juttatások közébekerülhet a lakbértámogatás, kialakulhat a vállalati bérlakások rendszere, ami segítheti a mobilitást.

Több, mint lakásprogram

A sok általánosságot megfogalmazó vitairatot elemző szemmel nézi Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) alelnöke. Koji, aki egy építőipari cég igazgatója is, leszögezi, be kell vinni a köztudatba, hogy az Új Széchenyi Terv nem olyan kormányprogram, ahol azállam magának fogalmaz meg feladatokat és alakít ki támogatási rendszereket. Ez sokkal inkább egy társadalmi program, főszereplője az egyén, aki meg akarja oldani a saját lakáskérdését, hiszen a történet vele kezdődik. Hajlandó előtakarékoskodásra adni a fejét, és saját forrásait azután kiegészítheti a munkáltatója is, továbbá azönkormányzat, amely a helyi fejlesztések egyik zálogát láthatja benne,és persze az állam, amely a  szocpol támogatással is  jelzi, hogy a gyer­mekvállalást értéknek tekinti. A kü­lönböző források és az előtakarékosság révén könnyebb előrejutni, mint a korábbi konstrukciók segítségével.

Hiányok és túltengések

Az alelnök szerint vannak hiányosságai is a programnak. Szerinte ki kell mondani, ki legyen a folyamatok koordinátora, levezetője. Ilyen felelősre mindenképpen szükség van,mert az állam, a cégek és az egyes emberek nincsenek hozzászokva ahhoz,hogy ekkora horderejű ügyekben együttműködjenek. Mint elmondta, a programból kiolvashatók a szerepek, de a fo­lyamatokat iránytani,felügyelni kell, ehhez pedig egyértelmű jogszabályokra van szükség.Koji László hiányolja a csomagból a határidőket. Ő máris vitára bocsátaná azt, hogy az egyes feladatokat mikorra kell teljesíteni. Az alelnök az anyagból elhagyta volna politikai felhangokat, például azt a részt, amely taglalja, hogy az eddigi kormányoknak nem volt ilyen jellegű programjuk, mert voltak, csak nem ennyire összetettek. Az utólagos hőszigetelési, a kémény-felújítási és energiatakarékossági programok mind ilyenek voltak, egyik szép példa erre a fővárosban a Faluház felújítása.

Most van bizalom

Azt viszont ő sem rejti véka alá, hogy az eddigi – az építőiparhoz kapcsolódó – programokra a politika nem szánt elég pénzt, a korábbi fejlesztések nem lehettek átütő erejűek, mert az ország pénzügyi állapota határozta meg azt, mire mennyi jut. A támogatás feltételrendszerei is változtak, márpedig a kiszámíthatatlanság nem tesz jót ezen a téren sem. Nemcsak a saját nevében beszél, amikor azt mondja: az építőipari szakma most bizalmat ad ehhez a programhoz, mert átfogó. Sokak érdekeltségét hangolja össze,és jó irányba mutat. Koji Lászlónak igényei is vannak az Új Széchenyi Tervvel, illetve a kormánnyal kapcsolatban. Mint hangsúlyozza, azépítőiparban 2006 óta recesszió van. Még a gazdasági válság előtt kezdődött, és már negyedik éve tart. A lakásépítő cégek a piacuk 60 százalékát vesztették el. A vállalkozások tömegével állnak a csőd szélén, jövedelmük szinte nulla, alig működnek. Financiális okokból jelen pillanatban nem tudnak részt venni sem a közvetlen piaciértékesítésű lakásépítésben, sem a bérlakás-építési programban.

Mire épít az építő?

Ez utóbbi felvetést hasonlóan látja a leginkább lakásépítéssel foglalkozó debreceni DÉSZ-KER Zrt. elnök-vezérigazgatója, Tóth Istvánné,aki megerősíti, a lakásépítés területén vállalkozóknak nincs vagy csak alig van tartalékuk. Forrásokra lenne szükségük olyan kölcsönökre,amelyek alacsony kamatozásúak és pályázat útján elérhetők pénzek is kellenének. A debreceni cég első embere sok pozitívumot talált az Új Széchenyi Tervben. Ezek közé tartozik, hogy a lakhatást nem rögtön az első lakás megszerzésével lehet majd megoldani. Azt viszont szükségesnek tartja, hogy akik benne laknak, azok jó állapotban tudják majd tartani az ingatlanokat, de legalább ennyire lényeges az is, hogy a szociális bérlakások esetében az önkormányzat, illetve vagyonkezelője a jó gazda gondosságával járjon el. A lelakott ingatlanokat viszont le lehessen bontani a jobb fejlesztés reményében. Ő is azt hangsúlyozza, hogy kiszámítható gazdasági környezetre lenne szükség, mert a cégének is volt olyan fejlesztése, amely éveken át tartott, és mire elkészültek vele,addigra eladhatatlanná váltak a lakások. Az ingatlanpiaci válság, az eladósodottság miatti  forintválság is nehezebbé tette az emberek körülményeit. Az év közben meghozott, és szinte azonnal hatályba lépőgazdasági szigorítások és a változó adófeltételek pedig a vállalkozói kedvnek tesznek rosszat. Az igazgató kiemelten kezelné a programban a szakmunkásképzést is, mert úgy látja, nincs az iparágnak olyan területe,ahonnan ne hiányoznának a jól képzett, fiatal szakemberek, márpedig azépítőipar fellendülésével ez a kérdés még fontosabb lesz.

Forrás: Bautrend - Nagy Ákos