Ózon Világnap, 2011. szeptember 16.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat rendszeres mérései szerint az 1990-es évek végétől a légköri ózon mennyisége – mintegy három évtizedes vészes csökkenés után – növekvő tendenciát mutat.

Sajtóközlemény - Országos Meteorológiai Szolgálat

Ez az emberiség összefogásának, nemzetközi egyezményeknek köszönhető. A kialakult ózonlyuk által okozott veszély azonban még hosszú ideig fennállhat.

A 2010. év a hazai mérések történetében az ózonban egyik leggazdagabb esztendő volt, ugyanakkor az északi sarki ózonlyuk vészesen megnőtt, amit a magyarországi mérések is igazoltak.

1994 óta szeptember 16. az Ózon Világnapja (International Day for the Preservation of the Ozone Layer). Az ENSZ a földkörüli ózonréteg védelmére létrehozott, 1987-ben 46 ország által aláírt Montreali Jegyzőkönyvre való emlékezés céljából hozta létre. Mára már majdnem 200 ország csatlakozott hozzá, köztük Magyarország 1989-ben.

A legnagyobb mennyiségben a sztatoszférában található légköri ózonnak köszönhető, hogy létezik élet a szárazföldeken, mivel az ózon atomfizikai tulajdonságai következtében elnyeli az élővilágra halálos ultraibolya sugárzás jelentős részét.  Ez a természetes védőrendszer megsérült, amikor az iparban, széles körben (hűtőtartályok hűtőközegeként, oldószerként, habosítóként, dezodorok hajtógázaként stb.) alkalmazott ún. freonok (halogénezett szénhidrogének) nagyobb mennyiségben kezdtek feljutni a sztratoszférába. A légköri ózon legjelentősebben a 70-es, a 80-as években, és a 90-es évek első felében csökkent a legerősebben, és a globális csökkenés mellett még egy speciális jelenség, az Antarktisz fölött minden koratavasszal megjelenő ózonlyuk is kialakult. A jelenség felismerése arra késztette a fejlett országokat, hogy egyezményben korlátozzák az ózont lebontó halogénezett vegyületek alkalmazását, illetőleg megegyezzenek, hogy egy bizonyos (minden országban az adott ország anyagi lehetőségeihez mért) ütemezéssel megszüntetik ezen anyagok gyártását, kereskedelmét és használatát. A kezdetben meghatározott ütemezést a későbbi egyezményekben többször szigorították.

Ma, 2011-ben úgy tűnik, kimondhatjuk, hogy az emberiség ezen összefogása sikeresnek mondható, mert mind hazánkban, az Országos Meteorológiai Szolgálat méréseinek, és mind a világ különböző országaiban történő mérések eredménye szerint az ózonréteg regenerációja megkezdődött. A légköri ózon csökkenése a 90-es évek második felében megállt, és azóta növekedő trendet tapasztalunk.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1969 óta végzi a légkör ózontartalmának nagypontosságú mérését. A mérési adatok azt mutatják, hogy a 90-es évek első felében tapasztalható drasztikus ózoncsökkenés az évtized végére fokozatosan növekedésbe ment át, amely azóta is tart. 2010 az ózonban egyik leggazdagabb esztendő volt a hazai mérések történetében.

Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a veszély még nem szűnt meg a bíztató jelek ellenére, a folyamat hosszú, az út rögös. Erre legjobb példa, hogy az antarktiszi ózonlyuknál jóval gyengébb északi sarki ózonlyuk épp ez év tavaszán volt a legerősebb eddigi története során, amelynek hatását a hazai mérési adatokban is meg lehet figyelni: március elejétől több, mint egy hónapig állt fenn elég jelentős ózonhiány Magyarország felett, amely időtartam példátlan ebben az évtizedben.

Nem kizárt, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenségekkel még szembe kell néznünk a jövőben, ugyanis az ózonkárosító vegyületek rendkívül hosszú ideig képesek a sztratoszférában maradni, így ipari felhasználásuk megszűntetése után sok évtizeddel fog csak megszűnni a hatásuk a sztratoszféra fizikai-kémiai folyamataira. A számítások szerint, ha egyéb tényező nem szól közbe, az ózonréteg teljes regenerációja e század végére várható.