A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szakállamtitkársága május 13-án tette közzé a Nemzeti Energiastratégia 2030 szakpolitikai dokumentumot és annak gazdasági és környezeti hatáselemzését. Bár a dokumentumok első ránézésre meglehetősen titokzatosak, az európai ügyek szempontjából nagy meglepetést nem tartalmaznak (mindhárom dokumentum linkje elérhető a cikk alján). A kormany.hu oldalról letölthető stratégiai dokumentum a „Kormány és a Minisztérium álláspontját nem tükrözi!” felirattal van ellátva. A környezeti hatásvizsgálata ezen kívül még a „nem idézhető és hivatkozható” feliratot is rátették, egyedül a Regionális Energiakutató Központ által készített gazdasági hatásvizsgálaton nincsenek korlátozó feliratok. A három dokumentumról tartott „nyilvános fórumon” munkatársunkkal azt közölték, hogy a rendezvény nem sajtónyilvános, ezért az ott elhangzottakat nem közölheti. Mivel a vitán az európai energiapolitika szempontjából lényeges kérdések nem kerültek szóba, így a kérdést nem feszegettük tovább, ehelyett a társadalmi vitában részt vevő szervezetek véleményét fogjuk bemutatni a következő hetekben.

Magyarország az előzetes várakozásoknak megfelelően nem követi Németországot és Svájcot az atomenergia-termelés megszüntetésében, igaz, az atomerőművi kapacitások bővítésének mértéke immár kérdéses. A stratégia szerint „az európai energiatermelés jövőbeli nagyobb biztonságának megteremtése érdekében a legfontosabb három technológiai eszköz a megújuló energiaforrások kiaknázása, az atomenergia hasznosítás növelése, valamint a ma még nem kiforrott tiszta széntechnológiák és a szén-dioxid leválasztási és tárolási technológiák fejlesztése és elterjesztése”. Magyarország minden valószínűség szerint maradni fog az EU csökkenő létszámú, de befolyásos atomklubjában.

Európában nagyjából egyöntetű a szakértők véleménye abban a tekintetben, hogy az atomenergia fokozatos kiváltását a következő generáció a gázfelhasználás növelésével fogja elérni. Bár a Nemzeti Energiastratégiát alátámasztó hatásvizsgálatok abban a kérdésben realisztikusak, hogy Magyarországot továbbra is elsősorban Oroszország fogja ellátni gázzal, a kormányzat nagyon jelentős takarékosságot szeretne elérni a gázimport fokozásának korlátozása végett. Az Európa-szerte nagy vitákat kiváltó palagáz ügyében (EurActiv.hu 2011.01.18.) a stratégia igen óvatosan fogalmaz és nem foglal állást. „A makói gázvagyon kitermelhetőségének technikai-műszaki feltételei jelenleg nem adottak, és még csak becslések sem állnak rendelkezésre, hogy mikor lehet realitás”, bár, ha az volna, „hosszú távon is fedezné a hazai szükségletek több mint harmadát”. A Nemzeti Energiastratégia azonban korántsem mutat olyan elkötelezettséget a palagáz és az innovatív bányászat irányába mint amit Lengyelországban láthatunk, és olyan tiltásnak sincsen nyoma, amit Franciaországban maga Sarkozy elnök rendelt el.

Az egyik, legfontosabb európai stratégiai kérdés, a Déli Gázkorridor ügyében: a Nabucco, a Déli Áramlat és az AGRI versenyében továbbra sem foglalunk állást, és úgy tűnik, hogy a Nabucco stratégiai riválisaival, az ITGI-vel és a TAP-pal nem is foglalkozunk (EurActiv.hu 2011.04.08.– illetve dossziénk a gázvezetékek versenyéről). Ahogy a gazdasági hatáselemzés szerényen fogalmaz, „a stratégia nem foglalkozik részletesen az energiapolitikai döntéshozók befolyási körén kívül eső fejlesztési opciókkal, azaz a nagy nemzetközi gázvezeték projektekkel (Nabucco, South Stream, stb). Ezek megvalósulása ugyanis komplex nemzetközi együttműködés függvénye, míg a határösszekötő projektek engedélyezésére, szabályozására és finanszírozására a hazai piaci szereplőknek és a magyar hatóságoknak közvetlen befolyásuk van. A vonatkozó nemzetközi gázvezeték projektekkel kapcsolatos magyar stratégia kialakítására – bár azt kulcsfontosságúnaktartjuk – annak komplexitására tekintettel jelen elemzésben nem teszünk kísérletet”.

A hazai energiapolitikában az elmúlt években a legnagyobb vitákat és izgalmakat kétségkívül a megújuló energiaforrásokból történő termelés támogatása váltotta ki. Az elmúlt évtizedben az állam részben a kapacitásokba történő beruházással, de ennél is jelentősebb mértékben a megújuló forrásokból származó energia átvételi árának támogatásával (a nagybani villamosenergia-árnál drágább, úgynevezett kötelező átvételi tarifa) révén támogatta a víz-, hulladék-, nap- és geotermikus eredetű termelőket. A gazdasági hatásvizsgálat mindenestre számol valamiféle kötelező átvételi rendszer fennmaradásával, maga a stratégiai fődokumentum azonban óvatosan minden lehetséges opciót nyitva hagy: „A megújuló energiaforrások használatának és az energiahatékonyság javításának finanszírozása számos formában (adókedvezmény, beruházási támogatás, kötelező átvétel, zöld bizonyítvány) megvalósulhat”. A támogatási rendszer megszüntetését az Országgyűlés márciusban határozta el, az ezt felváltó új rendszerről azonban a társadalmi vitára bocsátott anyagokból nem sokat lehet tudni. Az energetikai államtitkárság közlései szerint a jövőben elsősorban a hőtermelők számíthatnak támogatásra, de az EurActiv eddig sem budapesti, sem brüsszeli forrásokból nem ismerte meg, hogy az EU által engedélyezett állami támogatások milyen formáját készül bevezetni a kormány.

A Nemzeti Energia Stratégia és hatásvizsgálatai egyelőre nem reagálnak arra a helyzetre, amit a magyar állam befektetése jelent a MOL Nyrt-be. (Az ún Lex Mol, ami a tőzsdén bejegyezett olaj- és gázipari társaság részvényesei szavazati jogát korlátozza, európai jogvita tárgya). A Nemzeti Energia Stratégia annyiban előlegezte meg a Kormány és a Szurgutnyeftogaz közötti megállapodást, hogy a kőolaj és gázszektorban az állami tulajdoni kör szélesítését írja elő. „Míg a villamosenergia szektorban az állami tulajdonú MVM Zrt-n és a Paksi Atomerőmű Zrt-n keresztül az államnak jelentős közvetlen lehetősége maradt a piac befolyásolására, addig a földgáz és kőolaj szektorban ennek a megteremtése a cél, különös tekintettel a 2015-ben lejáró magyar-orosz hosszútávú gázár megállapodásra”.

Forrás: Kitekintő