Nem az autód büdös, a lakásod

Nem a közlekedés során, és nem az ipari termelésben használjuk el a legtöbb energiát, hanem otthonainkban: az összes 40%-át. A nagy részét fűtésre és hűtésre, ezért uniós és hazai cél a háztartások energiaigényének visszaszorítása. A követelményeket, célokat egyelőre jobban látjuk, mint azt, hogyan érjük el, hogy pár év múlva csak alig fogyasztó otthonok épüljenek.

Ma Magyarországon (az EU-hoz hasonlóan) az összes energia 40 százalékát az épületeinkben használjuk el. Túlnyomó részét a lakóingatlanokban, melyek esetén az energiafogyasztás mintegy kétharmada a fűtés és a hűtés számlájára írható. Mindez természetesen óriási CO2 kibocsátással jár.

Hőkamerás felvétel panel lakásokról.
A piros szín a meleg hőáramlást mutatja.

Slágertéma az energiahatékonyság

Az egy főre jutó magyar energiafogyasztás EU-s összehasonlításban nem kiemelkedően rossz, részben amiatt, mert az egy főre jutó GDP is jóval elmarad az uniós átlagtól. Ennek fényében már kifejezetten nagy pazarlásnak tűnik, hogy milyen elképesztően rossz hatékonysággal fűtünk.

Az EU 15 legfejlettebb tagállamában és Magyarországon is a végső energiafelhasználás 40-45 százaléka a helyiségfűtés. Csakhogy a hazai helyiségek egy átlagos négyzetméterének éves fűtéséhez 70 százalékal több energiát használunk, mint az Eu-15 államok a saját lakásaikban teszik. A magyar helyiségfűtés átlagos értéke 0,90 GJ/m2,év, az EU-15-ben ugyanez 0,53 GJ/m2,év, egy EU-„hatékony” – azaz a korszerű szabványoknak megfelelő - épületben 0,24 GJ/m2,év.

Az EU-nak fontos az üvegházhatású gázok kibocsátásának és az energiafüggőség csökkentése, ezért lett slágertéma az épületek energiahatékonysága. Számos tanulmány bizonyítja, hogy nemcsak a legnagyobb, de a leginkább költséghatékony szén-dioxid megtakarítási potenciál is az épületszektorban van.

A cikk folytatása az Index.hu oldalon olvasható.