Munkahelyteremtő a megújulóenergia-iparág

Nem megszüntetni, hanem átalakítani kellene a zöldenergia-termelés támogatására hivatott kötelező áramátvételi rendszert. Emellett rendet kellene tenni a megújuló energiák hasznosítását szabályozó rendeletdzsungelben. Az újra termelődő források kihasználása nem csupán energetikai kérdés, ez az iparág ugyanis számos más gazdasági ágazat teljesítményére is kihathat. Erről és az újrahasznosítható energiafajták jövőjéről beszélgetett a Gazdasági Tükörkép Magazin Balogh Lászlóval, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnökével.

– Hátráltatta-e az elmúlt évek gazdasági világválsága a megújuló energiafajták használatának térnyerését a világban, illetve idehaza?
– Furcsa módon világszerte az újratermelődő energia kiaknázására irányuló beruházások sínylették meg a legkevésbé a recessziós időszakot. Ez az ágazat továbbra is vonzza a tőkét, mivel a befektetők figyelme egyre inkább a fenntartható fejlődést kínáló üzletágak felé irányul. A megújulóenergia-szektor lényege pedig éppen a fenntartható energiagazdálkodás. Magyarországnak azonban eddig sajnos nem sikerült csatlakoznia ehhez a globális irányzathoz. Nálunk ugyanis az elmúlt időszakban meglehetősen ellentmondásos szabályozási környezet alakult ki: számos esetben az egyik jogszabály – illetve deklarált irányelv – ellentmond a másiknak.
– Mondana erre példát?
– Hazánk – az Európai Unión belül – a Nemzeti Cselekvési Tervében korábban vállalta, hogy 2020-ra 13 százalékra növeli a megújuló energiafajták részesedését az összes energiatermelésből. A közelmúltban a kabinet 14,6 százalékra emelte az elérendő célt. Jelenleg a megtermelt energia mennyiség 6-7 százaléka származik idehaza megújuló forrásból. Így még van mit tennünk, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Európai Unióban 2020-ra átlagosan 20 százalékra növekszik majd az újratermelődő források aránya az energiatermelésben. A kormány által kinyilvánított elkötelezettség ellenére azonban a „zöld” termelési módok támogatására bevezetett hazai kötelező áramátvételi rendszer (KÁT) úgy működik, hogy az évi hozzávetőleg 70 milliárd forintos ártámogatásból mintegy 60 milliárd azokhoz a cégekhez jut, amelyek földgázzal kapcsoltan termelik meg a villamos és a hőenergiát. Így a keret töredéke költhető el az eredeti célra. Vagyis a korábbi kormányzat az uniós kötelezettségvállalás ellenére a belső előírásokat úgy alakította ki, hogy végeredményben azokat az energiatermelő blokkokat segíti, amelyek működése a kifogyóban lévő s egyre inkább dráguló fosszilis fűtőanyagra épül. Holott az újratermelődő energiatípusok – a nap, a szél, a víz, a geotermális energia, illetve a biomassza, a biogáz, valamint a biodízel és a bioetanol – felhasználásának a szerepe éppen azok kiváltása lenne.
 

– Egyes hírek szerint az új kormány jelenlegi formájában hamarosan megszünteti a KÁT rendszert. Hogyan érintené ez a „megújuló” szektort?
– A KÁT rendszert nem megszüntetni, hanem átalakítani kellene. Ez a kompenzációs módszer ugyanis külföldön kiválóan működik. Az ilyen ösztönzési formát választó országok zömében azonban valóban az újratermelődő energiaforrá­sok hasznosítására koncentrálnak, nem úgy, mint itthon, ahol a gáztüzelésű kombinált, vagyis áramot és hőt egyszerre elő­állító társaságok jutnak az árkiegészítés zöméhez. A KÁT-ot úgy kellene át­­struk­turálni, hogy a tarifatámogatás döntő hányada a megújuló ágazathoz jusson. Ez már önmagában is segítene abban, hogy a következő évtized végére elérjük az újratermelődő források részarányának további, lehetőleg folyamatos emelkedését az összes energiatermelésben. Megjegyzem: abban az esetben, ha a kormány elkötelezné magát, hogy a következő években az áramátvételi rendszeren keresztül támogatja a zöldenergia-termelést, akkor a környezetkímélő erőművek építése – a banki szektor közreműködésével – magánberuházások formájában is lendületet kapna. A pénzintézetek ugyanis a jelenleginél szívesebben és kedvezőbb kondíciók­kal adnának hitelt az építtetőknek, ha a kötelező áramátvételi rend fennmaradása miatt garanciát látnának arra, hogy megtérülnek a befektetések.

A KÁT rendszer megszüntetése – főként, ha nem lépne a helyébe más megoldás – súlyos következményekkel járna a környezetkímélő energiatermelésre nézve. A rendszer azonban a jelenlegi formájában fenntarthatatlan. A KÁT tipikus példája annak, amikor Magyarország átvesz egy jól bevált külföldi módszert, majd egyes hazai érdekcsoportok hatására olyanná alakítja, hogy működésképtelenné válik. Ezért lenne fontos valamenynyi érdekelt bevonásával átalakítani a KÁT rendszert, és nem megszüntetni azt.

Energiafűz-ültetvény

– A KÁT mellett milyen egyéb hazai és EU-s támogatásokhoz juthatnak a zölderőművek?
– A hazai vállalkozások elsősorban a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP), valamint az Új Széchenyi Terv keretében kaphatnak pénzügyi támogatást. Az utóbbi számos, számunkra kedvező elemet tartalmaz. Ám az egyes projektek megvalósulását hátráltatja a megújulóágazat szabályozására jellemző jogi káosz. A KEOP EU-s forrásokból gazdálkodik. Ez a program egyaránt támogatja az állami, az önkormányzati és a magánberuházásokat. A támogatási intenzitás azonban szektoronként változó. A közintézmények egy-egy projekthez 100 százalékos, az önkormányzatok 75 százalékos, a magánbefektetők pedig 50 százalékos arányban kaphatnak pénzügyi segítséget. A gond az, hogy a megújuló-üzletág összességében igen kis hányadhoz jut a KEOP-keret teljes nagyságához viszonyítva: ágazatunk a következő időszakban mindössze 38 milliárd forintot kap majd, a több százmilliárdos alapból. Ezért abban bízunk, hogy 2014-től – az új európai uniós költségvetés életbelépése után – nagyobb figyelem és több forrás jut a zöldenergia-termelés térhódításának elősegítésére.
– Sokan úgy vélik, hogy itthon nemcsak a pénzügyi források szűkössége okoz gondokat, de a rendelkezésre álló keret elosztásának módja sem megfelelő. Egyetért ezzel?
– Magam is úgy látom, hogy a jelenleginél sokkal alaposabban átgondolt és kidolgozott, teljesen új alapokra helyezett ösztönzésre lenne szükség. Eddig ugyanis a pénzek szétosztásánál többnyire az éppen legerősebb lobbiérdekek érvényesültek. Így hol az egyik, hol a másik energiatermelési mód jutott indokolatlanul nagy összeghez, a többi rovására. Ennek véget kellene vetni, és átfogó, hosszú távú tervet kellene készíteni az energetikai ágazat s azon belül a zöldtermelő egységek számára. A Németországban megkezdetthez hasonló programra lenne szükség nálunk is. A németek először pontosan felmérték a szükségleteiket, illetve a lehetőségeiket, majd az elérendő célok meghatározása után elkezdték a kiválasztott területek szisztematikus támogatását. Először a technológiai fejlesztéseket, az innovációt ösztönözték, majd segítették a kiforrott műszaki elképzelések átültetését a gyártásba. Ezek után az új energiatermelő rendszerek telepítésének, hasznosításának támogatására került sor. Így tehát a piac szereplői – a tervezéstől a hétköznapi alkalmazásig – egy összefüggő folyamatban vehettek részt, s a láncolat valamennyi szereplője biztos lehetett abban, hogy pénzügyi szempontból is hasznos tevékenységet folytathat. Ezzel a jó példával azt szeretném nyomatékosítani, hogy nem elegendő az iparág egy-egy szeletét ötletszerűen pénzelni. A források elosztásának céltudatosnak kell lennie!

Szalmabrikett

– Magyarországon megvannak-e a zöldiparág felfuttatásához szükséges szellemi és termelési kapacitások?
– Abban az esetben, ha megkezdődne itthon a műszaki innováció koncentrált segítése a központi forrásokból, új gyártási licenceket, gyártási eljárásokat vehetnénk át külföldről, s azokat korszerűsítve, saját termékeket fejleszthetnénk ki. Ehhez megvannak a szükséges szellemi erőforrások. Az újonnan megtervezett energetikai berendezések legyártása azonban már nehézségekbe ütközne, mivel az elmúlt húsz évben az egymást követő kormá­nyok több iparágat hagytak elsorvadni, köztük a gépgyártás egyes területeit is. Ezért ma csak nagyobb beruházások után válna lehetségessé, hogy a megújuló források kiaknázásához elengedhetetlen korszerű berendezéseket – például szélturbinákat vagy ezek részegységeit, biogázmotorokat, biomasszakazánokat – nagy számban, magyar tulajdonú gyárakban állítsanak elő. Fokozatos fejlesztések árán azonban elérhető lenne, hogy hazánk mielőbb profitáljon a zöldiparágból. Kisebb biogáz­üzemek felépítése – honi gyártmányokból – részben már most is megoldható.
– Kiderült-e már az önök számára, hogy a kormányzat milyen energiatermelési módokat szándékozik kiemelt pénzügyi segítségben részesíteni?
– Előrebocsátom: szervezetünk teljes mértékben pártsemleges. Mi a kormá­nyok politikai összetételétől függetlenül azt szeretnénk elérni, hogy hazánkban minél jobban elterjedjen az újratermelődő energiaforrások kiaknázása. Természetesen az új kormánynak is drukkolunk, hogy sikeresen előrevigye a zöldenergia-termelés ügyét. Úgy látjuk, hogy a kabinetben megvan a jó szándék az ágazat megsegítéséhez. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy manapság nap mint nap egymásnak ellentmondó jogszabálytervezetek látnak napvilágot, és az előírás-változtatások nagymértékben összehan­golatlanok. Erre jó példa, hogy miközben a kormányzat deklarálta: hazánkban elsődleges fontosságú a biomassza hasznosításának elterjesztése, aközben a kabinet kilowattóránként hat forint „büntetést” ró ki azokra a kis kapacitású biomassza-erőművekre, amelyek csak részben képesek megfelelni a rájuk kényszerített, úgynevezett termelési menetrendnek. Vagyis a kabinet szavakban ösztönzi, valójában viszont gátolja a kisméretű biomasz­szablokkok telepítését. A kormány arra hivatkozva ró többletterhet a kis biomasz­szaegységekre, hogy működésükkel időn­két a hazai villamosenergia-rendszer üzem­biztonságát veszélyeztetik. Miközben az ilyen kis erőművek részesedése – különösen, ha a Paksi Atomerőmű óriási kapacitására gondolunk – elenyésző a hazai áramtermelésben, ezért semmiképpen sem sodorhatják veszélybe az országos rendszert. Ezeket az ellentmondásokat meg kellene szüntetnie a kormányzatnak, és átgondolt intézkedésrendszerrel kellene minél hamarabb előállnia. További zavaró körülmény, hogy megítélésünk szerint egyes kormányzati szakértők kevésbé képesek a feladatuk ellátására. Eddig egyébként azt tapasztaltuk, hogy a kormány hajlik a geotermális energia felhasználásának további támogatására is. Ezt mi is javasoltuk.
– Ön szerint mely újratermelődő energiafajták használatát kellene leginkább támogatni itthon?
– A hagyományos energiatermelési módokhoz hasonlóan, a zöldforrások esetében is ki lehetne alakítani egy az ország adottságaihoz leginkább igazodó ésszerű energiamixet. Vagyis miként a konvencio­nális termelési módoknál a szakemberek régebben meghatározták, hogy az ország milyen mértékben támaszkodhat az atomenergiára, a széntüzelésre, illetve a földgázra, ugyanúgy ki lehetne alakítani a megújuló-termelésimódok optimális öszszetételét is. A kormányzathoz hason­lóan úgy látjuk, hogy a magyarországi adottságok kedvezőek, egyebek mellett a geotermális hőtermelés elterjesztésére, és változatlanul kiemelt szerep juthat a biomassza hasznosításának is. Hazánk területén ugyanis rendkívül sok, becslések szerint 400-600 ezer hektár olyan terület van, amelyen a föld minősége gyenge, illetve egyéb adottságok miatt az élelmiszer- vagy takarmánytermelés nem kifizetődő, viszont az energetikában hasznosítható növényfélék – például a fásszárúak vagy az energianád – termesztése gazdaságos lenne. Szintén jelentős mennyiségű energiát lehetne kinyerni új vízi erőművek létesítésével. A hazai vízenergia-potenciálnak ugyanis jelenleg a tizedét sem használjuk ki. A duzzasztók létrehozása azonban – a bős–nagymarosi vízlépcső építé­sének itthoni meghiúsulását megelőző viták egyik hatásaként – jelenleg olyan manipulációkra ad alkalmat, hogy az a lakosság egy részének ellenkezését váltaná ki, ezért nem sokan merik újra fölvetni egy vízi erőmű megépítésének gondola­tát. Miközben a szakemberek többsége számára világos, hogy az ilyen létesítmények nem okoznak környezeti károkat. Mi több, ökológiai és mezőgazdasági szempontból előnyös következményekkel jár egyes folyószakaszok felduzzasztása. Erre jó példák az évtizedekkel ezelőtt megépített tiszai duzzasztók. Közülük a kiskörei vízlépcső feletti részen kialakított Tisza-tó nagy része természetvédelmi terület lett, miután a duzzasztás nyomán vált gazdaggá a terület élővilága. Ám úgy tűnik, mindaddig le kell mondanunk ennek a hatalmas – szinte folyamatosan elérhető – természeti erőforrásnak a kinyeréséről, amíg erősen élnek a bősi ügy kapcsán kialakult előítéletek, s a víz energiájának kiaknázása hazánkban nem válik általánosan elfogadottá.

Geotermikus szonda fúrása

Geotermikus hőszivattyú

– Jelenthet-e kitörési pontot egyes gazdasági szempontból elmaradott régiók számára a környezetbarát energiatermelés és a hozzá kapcsolódó iparág meghonosítása?
– A biomassza alkalmazása például szinte az ország egész területén gazdaságossá tehető valamilyen formában. Némely térségeknek azonban különlegesen jók az adottságaik. A szélenergia-termelés esetében főként a Nyugat-Dunántúlra gondolhatunk, a földhő hasznosítása kapcsán pedig – más helyszínek mellett – főleg Fábiánsebestyén, Szentes és Szeged térsége jöhet szóba. Ezeken a helyeken jelentős kutatások-fejlesztések is zajlanak. A lényeg, hogy mindenütt a helyi adottságokhoz alkalmazkodjon az energiatermelés, mert akkor a zöldenergia előállítása és a hozzá kötődő egyéb beruházások – főleg a gyártási kapacitások helybe telepítése – jelentős mértékben segíthetik egy-egy terület gazdasági fejlődését. Az ilyen beruházások elindítása előtt azonban – különösen az időjárástól függő szél- és napenergia hasznosításakor – figyelembe kell venni az országos villamosenergia-rendszer teherbíró képességét is. Az ugyanis nem járható út, hogy a környezetbarát energia elő­állítása miatt működési nehézségek keletkezzenek a központi ellátórendszerben. Itt jegyzem meg, hogy a biomassza-erőművek – megfelelő kapacitásfejlesztések után – részt vehetnének a hazai villamosenergia-hálózat szabályozási gondjainak mérséklésében is. Mert az ilyen blokkok – ellentétben a nap-, illetve a szélenergiával – időjárástól függetlenül, rövid idő alatt, tervezhető termelési kapacitással „bevethetők”, ha többletáramra van szüksége az országos hálózatnak. A nemzeti cselekvési tervben hozzávetőleg 500 megawatt új biomasszaerőmű-kapacitás telepítésével számol a kormányzat, a mi számításaink szerint is nagyjából ekkora bővítésre lenne szükség. Ám szerintünk nem grandiózus erőmű-építkezésekre, hanem az ország területén elszórtan, több kisebb erőmű­blokk kialakítására lenne szükség. Mindez az ellátásbiztonságot is fokozná. Az újratermelődő források minél szélesebb körű kihasználása egyébként önmagában is javít az ellátás biztonságán, miután mérsékli az energiatermelési szektor import­kitettségét.

– Az újratermelődő források kihasználása sokak szerint nem csupán energetikai ügy, ez az iparág ugyanis számos más gazdasági ágazat teljesítményére lehet kedvező hatással. Hogyan vélekedik erről?
– Szerintem is túlmutat az energiatermelésen az újratermelődő energiatípusok hasznosítása. A szektor felvevő­piaca a növénytermesztés, illetve az állattenyésztés során keletkező maradékanyagoknak, valamint a háztartások által kibocsátott szennyvíz egy részének, ezzel részese a hulladékkezelésnek. A zöldenergia-ágazat igényli az energiatermelésre alkalmas növénytermesztést, így a mezőgazdaság mellett kihat az erdőgazdálkodásra is. A megújulóenergia-ágazat felvevőpiaca a gépipari termékeknek is. Emellett jelentős megrendelője a kutatás-fejlesztési műhelyeknek, vagyis összes­ségében nagyszámú munkahely terem­té­sével jár, ha újabb és újabb környezet­­ba­rát energiatermelő egységek épülnek. A mindenkori kormánynak ennek tükrében kellene meghoznia a döntéseit.
– December elején a szakminisztérium közzétette a Nemzeti Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv társadalmi vitára szánt változatát. Mi a véleménye erről a tervezetről?
– A kormányzat előzetesen bemutatta nekünk a koncepcióját, amelynek a nagy részével egyet is értünk. Azt azonban ma sem látjuk tisztán, hogy a tervben szereplő célkitűzések miként valósulnak majd meg. Egyelőre ugyanis nincs kidolgozva a végrehajtáshoz szükséges rendelkezések többsége. Márpedig az ördög a részletekben rejlik. Így a ma még nem létező jogszabályokon múlik, hogy elérjük-e majd a leírt célokat, s ha igen, akkor hogyan. Bízunk benne, hogy a dokumentumban deklarált elvek mellé hamarosan gyakorlatias, betartható és elő­remutató rendelkezéseket is letesz a kormányzat az asztalra.

Forrás: Gazdasági Tükörkép Magazin