Mennyibe is kerül valójában a megújuló energia?

Mit várhatunk a megújuló erőforrásoktól, mennyibe kerülnek és mik azok a legfontosabb intézkedések, amiket meg kell hozni, hogy elterjedhessenek? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával igyekeznek segíteni a döntéshozókat az IPCC legújabb jelentésének szerzői. A legtöbb esetben azonban sajnos arra kellett jutniuk a kutatóknak, hogy a rengeteg rendelkezésre álló adatból nem tudni, melyekben lehet bízni.

Az IPCC honlapján közzétette a hamarosan publikálásra kerülő, összesen 120 kutató közreműködésével készült jelentésének összefoglalóját. Az írás címe „Különleges jelentés a megújuló energiaforrásokról és a klímaváltozás mitigációjáról” (angolul röviden SREEN) és a megújuló erőforrások jövőbeni alkalmazási lehetőségeit, illetve azok költségeinek alakulását vizsgálja. A kutatók hat megújuló energiaforrást - bio-, nap-, víz-, szél- és geotermikus energiák, valamint az óceánok energiájának hasznosítása - vettek górcső alá. A jelentés célkitűzése, hogy a technológiákról rendelkezésre álló adatok alapján olyan megbízható információkat szolgáltasson a döntéshozóknak, amelyek felhasználásával hatékony és felelős intézkedések születhetnek. Ennek érdekében a szakemberek összesen 164 forgatókönyvet vizsgáltak át különböző kutatásokból.

A jelenlegi hatvannégy exajoule-hoz képest a prognózisok több mint fele százhetvenhárom exajoule-t meghaladó évi energiatermelést vár megújuló forrásokból 2050-re. Az eredmények azt mutatják, hogy a globális pénzügyi nehézségek ellenére is dinamikusan fejlődik a vizsgált energiaforrások alkalmazása. Köszönhető ez a kormányzati intézkedések hatásainak, a technológiák éréséből származó költségcsökkenésnek, valamint a fosszilis energiahordozók drágulásának egyaránt. A megújulók nagy része jelenleg még drágább a környezetszennyezőbb alternatíváknál, számos konkrét alkalmazás azonban már most is versenyképes. A technológiai fejlődés mellett például a fosszilis energiahordozók rejtett költségeinek (externáliáinak) a piaci árba való beépítése javíthatja a megújuló erőforrások versenyképességét.

Fontos megállapítás, hogy a megújulókban rejlő potenciál várhatóan elegendő lesz a jelenlegi, valamint jövőbeni energiaigények fedezésére. Vannak különbségek az egyes technológiák lehetőségei között, azonban nem jelölhető ki olyan energiatermelési mód, ami minden téren jobb a többinél. Bár a bio-, nap- és szélenergiák a legelterjedtebbek, ezek nem fogják kiszorítani az egyéb alternatívákat ott, ahol azok alkalmazása előnyösebb, illetve gazdaságosabb. A megújulók alkalmazása nagy kihívásokat állít a jövő energetikai rendszerei elé. A legtöbb energiatermelési mód - erre jó példák a szélerőművek - nem menetrendtartó, továbbá igen nagy különbségek vannak az egyes technológiák centralizáltságában. Tudatos fejlesztésre és átalakításra van szükség ahhoz, hogy a tiszta energiaforrásokat be lehessen építeni az elektromos hálózatokba. A technológiai kihívások döntő többsége azonban megoldható, így ez várhatóan nem fog határt szabni a megújuló energiák elterjedésének.

A szerzők kijelölik azokat a súlypontokat, amelyekre a legnagyobb figyelmet kell szentelni a környezeti politikákban. Lazítani kellene a megújulók alkalmazását megnehezítő szabályzásokon. Meg kellene szünteti azokat a piaci kudarcokat, amelyek fenntartják a szennyező energiatermelés gazdasági fölényét. Továbbá előre kellene mozdítani a zöld technológiákkal kapcsolatos információáramlást és elfogadottabbá tenni azok alkalmazását a köztudatban.

A kutatók igyekeztek választ adni arra a fontos kérdésre is, hogy mennyibe kerülne a szennyező technológiák folyamatos leváltása. A vizsgálat azt eredményezte, hogy a megújuló energiatermelés elterjedéséhez évente hozzávetőleg a globális össztermék egy százalékát kellene erre fordítani a következő évtizedekben.

Legfontosabb tanulságok

A számos fontos megállapítás és kutatási eredmény mellett az átfogó tanulmány fényt derít egy kiemelkedően fontos problémára: az információhiányra. Ottmar Edenhofer, egyike a tanulmány négy fő szerzőinek, a német Spiegel Online-nak elmondta, hogy a kutatók igen nagy mennyiségű tudományos íráson rágták végig magukat. „Az adatoknak igen nagy a szórása és gyakran nem kellően ellenőrzöttek.” - állítja a szakember. A tanulmányban ezért kénytelenek voltak helyenként igen nagy bizonytalansági tartománnyal megadni a következtetéseket. Elmondása szerint Edenhofer maga is meg volt lepődve, hogy mennyire rossz a helyzet a megbízható információforrások terén. „Mindenki megújuló energiákról beszél, de senki sem ismeri igazából a költségeket.” - mondta.

Ottmar Edenhofer IPCC elöljáró nem elégedett az adatokkal
forrás: http://www.iisd.ca/climate/ipcc31/

Az információs deficit igen fontos következményekkel jár mind a gazdasági és politikai gyakorlatban, mind a jelentés célkitűzésének (döntéstámogatás) szempontjából. Azoknak, akiknek meg kell határozniuk, hogy a jövőben milyen szabályzások és befektetések a legeredményesebbek, megbízható és pontos adatokra van szükségük. Azok az eredmények, amelyeket kénytelenek akár az érték tízszeresét is elérő bizonytalansággal megadni, ezért érthető módon nem fogják kielégíteni a döntéshozók igényeit.

Az egyik legfontosabb feladatnak a jelentés tanulságai alapján ezért az látszik, hogy a bizonytalanságok okainak módszeres feltárásával és áthidalásával megbízható információs bázist alakítsanak ki. Így lehet csak megalapozni a megújuló erőforrások kiterjedt és felelős integrációját az energiaellátásba.

Forrás: Kitekintő