Ezért lehet gond a magyar energiaellátással

A szabályozás gyakori változásait és az ebből adódó bizonytalanságot emelték ki a lapunk által megkérdezett szakértők és piaci szereplők a hazai erőműszektor fejlődésének legnagyobb gátjaként.

A legkisebb szélturbina-beruházás is 10-15 év alatt térül meg, ha pedig egy évben három-négy alkalommal is változnak a feltételek, nincs egyszerű helyzetben a beruházó − mondta lapunknak Drucker György, az Energiainfo.hu elemzője. A magyarországi erőműszektor szempontjából a legsürgősebb feladat a szabályozásba vetett bizalom megteremtése. Jelenleg ez a beruházások legnagyobb kockázata, az adminisztratív terhek ehhez képest eltörpülnek. Az energetikai ágazatra kivetett különadó a fejlesztések tervezhetőségét befolyásolja, jelentősen csökkentve az iparági szereplők mozgásterét, likviditását, azaz éppen a fejlesztések és a jövőbeni terjeszkedés forrásait korlátozza − hangsúlyozta egy sajtóbeszélgetésen Rajné Adamecz Ildikó, a BDO Magyarország Tanácsadó Kft. pénzügyi tanácsadási igazgatója.

Beruházások mindenképpen várhatóak, hiszen az elöregedő erőműpark miatt ezekre szükség van − véli Chikán Attila, az Alteo Nyrt. vezérigazgatója. Véleménye szerint a kiserőművi szegmensben a fókusz a megújuló energiaforrásokra kerül, a zöldmezős beruházások túlnyomó része e területen jön majd létre. Ugyanakkor a gázalapú termelés is lehet indokolt, különösen, akkor, ha helyreáll az árampiac egyensúlya.

A jelenlegi magyar erőműhelyzet megfelelőnek mondható, a 9300 megawatt (MW) feletti beépített teljesítőképességből 8400 MW feletti állandó rendelkezési értéket jelent, a múltbeli hazai csúcsterhelés pedig 6500 MW körül alakult − tette hozzá Drucker. A másik oldalról azonban e teljesítmény csupán egyharmada szabályozható, ami jelenleg ugyan nem okoz gondot, de a jövőben ezen arány csökkenését el kellene kerülni. Rövid távon nem mutatkoznak problémák, a fogyasztás 2007 után következő visszaesését követően tavaly decemberben haladta meg először a havi fogyasztás a 2008-as értéket, jelenleg 1,5 százalékos éves növekedési ütem tekinthető reálisnak. Hosszú távon nem az igénybővülés, inkább a várható erőmű-selejtezések jelentenek problémát. Drucker úgy véli, 10-15 éves távlatban komoly, 4500-4800 MW-os erőmű-építési igény léphet fel a várható leállások miatt. Emiatt is lényeges, milyen irányban változnak a nukleáris kapacitásbővítés tervei, a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban ugyanis egyre több probléma merülhet fel, az emelkedő biztonsági költségek mellett a banki finanszírozás terheinek emelkedése is jó eséllyel prognosztizálható.

A világ országait erőműveik állapota alapján is fejlődő és fejlett részre lehet osztani; a fejlett világ erőműparkja − annak iparával együtt − az 1980-as években érte el a zenitet, azóta az ipari tevékenység mind nagyobb része települ a fejlődő világba, elsősorban a feltörekvő ázsiai országokba − mondta lapunknak Kiss Péter, a KPMG energetikai és közüzemi szektorának globális és kelet-közép-európai vezetője. Ennek megfelelően az európai, így a magyarországi erőművek átlagos életkora is közelíti a három évtizedet; új kapacitások építését elsősorban technológiai tényezők indokolják.

Kiss szerint a hazai erőműpark fejlesztésére, korszerűsítésére a következő 10-15 évben 10-11 milliárd eurót kell fordítani − ebbe azonban már a paksi erőmű bővítésével kapcsolatos költségek is beleértendők. A szükséges tőke zömét hitelből elő lehet teremteni, a bankoknak van pénzük erre a célra. A pénzintézetek jellemzően 40 százalék körüli saját részt várnak el a projekt fejlesztőjétől, a maradék mintegy 60 százalékot állják a bankok. Kiss szerint a finanszírozás megkönnyítéséhez módosítani kell a szabályozási környezeten. A bankok ugyanis a hosszú távú szerződéseket keresik, és az sem hátrány, ha állami szerepvállalás (például adókedvezmények, támogatások révén) nyomatékosítja a beruházás komolyságát.