Épületenergetika új megvilágításban

Szakmai körökben nagy várakozás övezte az új, 2010 májusában elfogadott európai uniós épületenergetikai direktívát, amit közel kétéves egyeztetés előzött meg. Az irányelvben sok az újdonság, de sokan még ezt is kevésnek tartják ahhoz, hogy érdemi változás kezdődjön el. Az mindenesetre biztos, hogy az irányelv rengeteg jogalkotási feladatot ad a magyar államnak, hiszen több, lényegi módosítást is be kell építeni a hazai szabályozásba, és vadonatúj feladatokra is fel kell készülni.

Ha minden jól megy, akkor a következő két évben izzani fognak a billentyűzetek az épületenergetikai direktíva jogharmonizációjáért felelős szakminisztériumokban, és minden bizonnyal izgalmas vitasorozat elé néznek azok, akik részt vesznek az 2010/31/EU direktíva által kijelölt feladatok részletes kidolgozásában. Ugyanis 2012 júliusáig kell megalkotni azokat a hazai jogszabályokat, amelyek életbe léptetik az uniós szabályozást. A tervezők, építtetők vagy az energiahatékonysági piac szereplői ekkortól számíthatnak jelentősebb változásokra. Addig isérdemes áttekinteni, hol várhatók nagyobb módosítások, milyenújdonságokra kell felkészülni.

A direktíva szövegében rendre előbukkan az energiahatékonysági követelmények költségoptimalizációja. De mit jelenthet pontosan ez a fogalom, hogyan lehet mindezt kilowattórára, U-értékre, a szigetelés vastagságára vagy napkollektor-felületre lefordítani? Alakítsuk passzívházzá minden meglévő épületünket vagy érjük be szerényebb, de sokak számára elérhető eredménnyel? Ha megkérdeznénk tíz energetikábanérintett szakembert, hogy egy adott épületnél mit tart optimális,költséghatékony műszaki beavatkozásnak – az érzelmi elköteleződés és az anyagi érdekek függvényében –, legalább tízféle választ kapnánk. Nos,ebben próbál majd rendet tenni az Európai Bizottság 2011 júliusáig. A jogszabály szerint ugyanis addigra alkotják meg azt az egységesösszehasonlító módszertani keretet, amely alapján a tagországok megalkothatják saját energiahatékonysági minimumkövetelményeiket új és használt épületekre. Egy év múlva tehát már okosabbak leszünk, de addig is a műszaki szakértők parázs vitáit követhetjük nyomon arról, hogy milyen műszaki beavatkozás várható el például egy panelépület vagy egy régi téglaház felújításakor.

Búcsú az energiaszámláktól?

Az irányelv leglátványosabb újdonsága az alacsony vagy nulla energiafogyasztású épületekre vonatkozó célkitűzés. Sokan úgy magyarázzák az idevonatkozó fejezetet, hogy a 2020 után épülő házak már csak akkor kaphatnak építési engedélyt, ha a mostani energiaigények töredékét fogyasztják, sőt közintézményeknél már 2018-tól ez lesz a helyzet. Valójában a direktíva itt sem valamiféle kötelező műszaki szabványt határoz meg. Arra kötelezi a tagállamok kormányait, hogy dolgozzanak ki nemzeti tervet arra, hogyan kívánják elősegíteni ezt a célt a gyakorlatban. Bízzunk benne, hogy nem járunk úgy, mint a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervvel, amely közel másfél év késéssel készült el. Remélhetőleg a jogalkotók most komolyabban veszik a feladatot.

Szankciók

Az épületek energetikai tanúsítását szabályozó hazai 176/2008. (VI.30.) kormányrendeletet  számos kritika éri, leggyakrabban talán amiatt,hogy semmiféle szankciót nem tartalmaz arra az esetre, ha valaki elmulasztja ezt a kötelezettségét. A 2010-es EU-s szabályozás szerint a jövőben már nem szabad olyan nemzeti szintű jogszabályt hozni, amelyből hiányoznak a szankciók. Az ominózus kormányrendelet felülvizsgálata 2011-ben esedékes hazánkban, ezért esélyes, hogy az új irányelv által szabott 2012. júliusi határidő előtt megtudjuk, milyen jogkövetkezményekkel jár majd, ha valaki megpróbálja elbliccelni a tanúsítást. De vajon az EU milyen szankciót helyez kilátásba azon országok számra, amelyek mégsem büntetik a tanúsítás elmulasztását?

Ellenőrzött minőség

A gyakorlat igazolja, hogy az energiatanúsítvány csak akkor váltja be a hozzá fűzött jogalkotói reményeket, ha hiteles, a megrendelő számára hasznos műszaki információt és korszerűsítési javaslatokat tartalmaz. A tanúsítványok minőségének biztosítása érdekében az új direktíva arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2012 júliusáig hozzák létre saját ellenőrzési rendszerüket. Ebben évente kell ellenőrizni a dokumentált tanúsítványok jelentős részét, és esetenként akár helyszíni ellenőrzéssel vizsgálják a tartalom hitelességét. A minőség-ellenőrzésnek előfeltétele, hogy minden elkészült tanúsítvány valóban bekerüljön az egységes országos dokumentációs rendszerbe. A jelenlegi magyar gyakorlat azonban az, hogy a tanúsítványoknak csak kis része jut el a Váti által működtetett dokumentumtárba, pedig a beküldési kötelezettségről jogszabály rendelkezik.

2012 júliusa után a lakásukat eladóknak vagy bérbeadóknak már a lakáshirdetésben is meg kell jelölniük, hogy milyen energiaosztályba tartozik az adott ingatlan. Persze csak akkor, ha megszületik erről a hazai szabályozás. Zűrzavart az a képtelen helyzet okozza a piacon, hogy itthon kétféle módszertan alapján is el lehet végezni a tanúsítást:egyfelől a lakás műszaki felmérése alapján – ez aszakmailag elfogadhatómódszer –, de elvben az energiaszámlák alapján is. Egy-egy épület besorolásánál a kétféle tanúsítási módszertannal óriási eltérés lehet.Egy szélsőséges példával élve, a néhány évig lakatlanul álló ház, ahol nem volt energiafogyasztás, a számlák alapján akár A+ besorolást is kaphat. De képzeljük csak el az újonnan beköltözők csalódását, amikor megérkezik majd az első magas téli fűtésszámla.

Tanúsítványt minden iskolára!

Korábban 1000 m²-nél nagyobb alapterületű közintézmények vagy a nagyobb látogatottságú épületek esetében kellett elvégezni a tanúsítást, és az erről szóló igazolást jól látható helyen ki is kellett tenni. Az új direktívával a kisebb, 500 m²-es épületek is bekerültek ebbe a körbe. A kötelezettség életbelépéséhez először nyilván meg kell alkotni a Magyarországon érvényes jogszabályt, és ez az a pont, ahol az eddigi tapasztalatok alapján szkeptikusak lehetünk. Azéppen érvényes hazai szabályozás ugyanis alaposan leszűkítette ezt a kört. Például egyáltalán nem tartalmaz kötelezettségeket azönkormányzati tulajdonú épületekre, márpedig középületeink zömét azönkormányzati fenntartású iskolák, kórházak, hivatalok adják, de fehér holló az az állami hatósági épület, ahol informatív energiacímkével találkozhatunk. Pedig európai törekvés – és a direktíva elvárásként is megfogalmazza –, hogy a közszférának jó példával kellene elöl járnia az energiahatékonyság területén.

Király Zsuzsanna
Energia Klub

Forrás: Bautrend