Energiapánik miatt jöhet el a világvége

A népességnövekedés gyorsulása ráirányítja a figyelmet a fosszilis energiahordozó-kapacitások kimerülésére. Radikális technológiaváltás nélkül a jelenlegi ütemet fenntartva néhány száz éven belül összeomolhat a világgazdaság. Igaz, a kimerülő erőforrások okozta geopolitikai konfliktusok és a környezeti károk hamarabb is véget vethetnek a világnak.

Minél többen vagyunk, annál többet fogyasztunk és termelünk, amihez annál több energiát használunk. A gazdaságot jelenleg hajtó fosszilis energiahordozók azonban szűkös erőforrások, amelyek néhány száz éven belül még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is kimerülnek. Az olcsón kibányászható szén-, kőolaj- és földgázkészletek egyre csökkennek, a kitermelés üteme már most is megtorpant, hamarosan pedig csökkenni kezd.

A jólét évei

Az igazi robbanás az ipari forradalommal kezdődött, a múlt század első felében számos európai ország a tűzifáról áttért a szénre, a földművelésen alapuló gazdaságról az iparra, az emberi erővel hajtott gépekről a gőzgépekre. A szenet mozdonyokkal kohókba szállították, ahol acélt gyártottak, ebből még több vasutat és hajókat építettek, hogy azok még több szenet és vasércet szállítsanak. Ezzel párhuzamosan az orvostudomány is fejlődött, így az átlagéletkor megnőtt és a gyermekhalandóság csökkent, miáltal nemcsak az életszínvonal, hanem a népesség is rohamosan nőtt.

Leegyszerűsítve ennek a következménye volt, hogy míg az egymilliárdos népesség eléréséhez bő ötvenezer évre volt szükség, a második milliárdot nagyjából 120 év alatt hozta össze az emberiség, majd az utóbbi negyven évben már bő tízévenként léptünk újabb egymilliárdos küszöböt. A Föld lakossága megduplázódott, idén már hétmilliárdan osztozhatunk a világ erőforrásain.

A cikk folytatása az Index.hu oldalon érhető el.