Duplájára drágulhat az energia

Húsz éve ezer sebből vérzik az energetikai szektor. Az elhibázott privatizáció mellett a kormányok koncepciótlansága is hozzájárult ahhoz, hogy a terület mostohagyermek legyen – foglalta össze lapunknak az energetika helyzetét a rendszerváltás óta Garbai László és Kontra Jenő, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanárai. A Nemzeti Energetikai Kör társalapítói szerint a mostani kormánynak a megújuló energia kiaknázására kell a legtöbb figyelmet és pénzt fordítania. A professzorok szerint azért, hogy csökkenjen a gázimportfüggőségünk, mérséklődjenek a fogyasztói energiaárak, s munkahelyek jöjjenek létre. A transzkontinentális vezetékek megépülése esetén Magyarországnak fogadó és elosztó központtá kell válnia.

– Milyen az energetikai szektor és szerepelőinek megítélése, helyzete a rendszerváltás óta?
G. L.: Számtalan sebből vérzik a magyar energetika. Húsz éven át partvonalon kívülre tették, beszéltek róla, de érdemi intézkedések nem történtek. Az állam odadobta a nem létező piacnak.

– Nem azért, mert nem volt rá pénz? 
G. L.: Azért is, de legfőképpen amiatt, mert szerepét a gazdaság problémái mögé sorolták. Azt mondták, e szektor minden eleme elrontott.

– És nem?
G. L.: A szocialista időkből – egyedüliként – konszolidált, jó energetikát örököltünk. A rendszerváltás után sokan mégis azt mondták, ami eddig volt, az rossz. Ez részben igaz volt, részben nem. A gazdaság teljesítménye hatalmasat zuhant, új energetikai kapacitásokra, fejlesztésekre nem volt szükség.

– Pedig számos esetben mégis azzal indokolták a magánosítást, hogy nincs pénz a fejlesztésekre.
G. L.: Ez volt az egyik hazugság.

– A magánosítás egyes karmestereit mennyire vezérelte a birtokon belülre kerülés, vagyis a közös kiprivatizálása, a multik kezére juttatása?
G. L.: Itt a nemzeti vagyon jelentős mértékű elvesztésére került sor!  Megkezdődött a nyakló nélküli privatizáció.

– Aztán néha elhangzott az is, hogy erre az állami bevételek növelésének céljából, az államadósság terhének fizetése miatt volt szükség.
G. L.: Csakhogy nagy árat fizettünk érte! Az állam szerepzavara és a nyugatimádat, a megfelelés kényszere odáig vezetett, hogy nem a megfelelő értéken adtuk el energetikai cégeinket.

– Sokszor azt is mondják, az állam rossz gazda. Milyen állami részesedés az ideális egy energetikai cégben? Vissza lehet venni a korábban elkótyavetyélt nemzeti vagyont?
G. L.: Ott a pécsi pozitív példa: az önkormányzat visszavette a francia Suez Environnementtől a vízszolgáltatót, s ezzel jól jártak az emberek és az önkormányzat is. Nézzük meg, milyen profittal dolgoznak az áram- és a gázszolgáltatók.

– A privatizációs szerződésekben gyakran garantálta a magyar állam a profitot a multinacionális befektetőnek. Hogyan értékeli mindezt? Lehetett volna jobb szerződéseket kötni?
G. L.: A multik a legtöbb esetben áron alul vették meg ezeket a cégeket. Nem eladni kellett volna a rendszereket, hanem tőkeemeléses privatizációt végrehajtani. Jó esetben a többségi, de legalább 49 százalék állami tulajdoni hányadot meg kellett volna tartani. Magyarország, a magyar emberek érdekében lehetett volna sokkal jobb szerződéseket kötni. 

– Milyen energiapolitikára lenne szükség most? 
G. L.: Az általunk javasolt energiapolitikai koncepciót átadtuk az illetékeseknek, amelynek főbb célkitűzései egybeesnek a kormányzati koncepcióval. Amit célként kitűzött az új kormány, az jó, de egyes elemei rövid távon nehezen teljesíthetők. Például az, hogy húsz százalékkal növeljük az energiahatékonyságot, ugyanennyivel csökkentsük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, s 13 százalékra emeljük 2020-ig a megújuló energia arányát a teljes felhasználáson belül. Ezekre tíz év nagyon kevés. Tudni kell azt is, hogy ezek sok ezermilliárd forintba kerülnek.

– Hogyan lehet csökkenteni orosz gázfüggőségünket? 
K. J.: Nemcsak nekünk van szükségünk rájuk, hanem Oroszországnak is ránk és a többi európai államra. Nagy bajban vannak, egyfelől a válság miatt visszaesett a globális termelés, másfelől az épületenergetikai fejlesztéseknek köszönhetően csökkent és csökken a primerenergia-felhasználás. Egyébként a gázimport politikai kockázatát kell csökkenteni, ami a nagypolitika játéktere.

– De ha teljes erővel újra beindul a globális gazdaság, nőni fog az energiafelhasználás.
K. J.: Ez igaz, de összességében mégis csökkenni fog a gázfelhasználás.
G. L.: A terv az, hogy miután mérsékelni akarjuk a gázfelhasználást, ezért óvatosan kell kezelni a Nabucco-projektet.

– De a Nabucco alternatíva az oroszok piaci fölényének megtöréséhez. 
G. L.: Ez igaz, de mi jön majd a Nabuccón? Gáz. Vagyis csak a tárgyalási pozíción javít, de a gázfüggőség megmarad. Az alkupozíció javításához jó, de túl drága. Nyolcmilliárd euró, azaz durván 2240 milliárd forint. Hagyjuk meg Európának a döntést!

– Térjünk vissza a megújuló energiához. Sokan ezek mellett – a szél-, a nap-, a geotermikus energia, a biomassza hasznosítása – teszik le a voksukat. Uniós elvárás és kormányzati törekvés is ezek arányának növelése. Mi a megoldás az  energiaellátásunk, energiabiztonságunk garantálásához?
K. J.: Szélenergiával nem takarítunk meg fossziliserőmű-kapacitást. Ezenkívül a Kárpát-medencében a szélenergia kihasználásának lehetőségei nem a legjobbak. A napenergia csak részben hasznosítható, mert szezonális, s a megtermelt energiát tárolni kell. A biomassza bizonyos mértékig jó alternatíva. A geotermikus energia hasznosításához azonban minden adott. Magyarország területének hetven-nyolcvan százalékát a szénhidrogén-kutatás során megvizsgálták. Lemélyítettek ezer-háromezer méteres mélységig, ott gázt és olajat kerestek, de „csak” hévizet találtak. Ezres nagyságrendű azon kutak száma, amelyeket lezártak. Ezeket nem túl nagy pénzen át lehet alakítani termálvíz kinyeréséhez. Fűtésre az Alföld, a Dunántúl és a Kisalföld akár ötven fok körüli vizeivel is lehet számolni, az épületek fokozott hőszigetelésével együtt. Törekedni kell a többcélú, többlépcsős hasznosításra. 

– A megújuló energia hasznosításához szükséges berendezések nagyon drágák.
K. J.: Minimum tíz, de inkább húsz év a megtérülés. Ezért e programokat az államnak támogatnia kellene. Ráadásul ezek megtervezésében, megépítésében a magyar kis- és középvállalkozások hatalmas mennyiségű munkához juthatnának, beleértve az épületek hőszigetelését és nyílászárócseréjét is.
G. L.: Emellett országos geotermikus és biomassza-katasztert kellene készíteni. Ebből látható lenne, kik lehetnek jó fogyasztók. Ilyenek például a meglévő távhőrendszerek, amelyekhez illeszthetők a geotermikus hőforrás- és biomassza-erőművek. Hőhasznosítás nélküli biomasz-sza-erőművek építését azonban nem támogatjuk.

– Hogy a tervek és a fejlesztések nem a megújuló energia hasznosításának irányába mentek az elmúlt években, abban mennyi szerepe volt az energetikai lobbinak?
G. L.: Nagyon sok! A másik ok, hogy nem volt megtervezett és használható energiapolitikája az országnak, és az állam gyenge volt, mindent a piacra akart bízni, s a támogatások koncepciója is rossz volt.  

– A megújuló energia nagyobb arányú hasznosítása nélkül a jelenleg fűtésre és világításra fordított összeghez képest mennyit fogunk fizetni tíz év múlva?
G. L.: A dupláját!

Túlteljesítés
Túl fogja teljesíteni az EU azt a célkitűzését, hogy 2020-ra energiafelhasználásának húsz százaléka megújuló forrásból származik. Az arány 20,7 százalék lesz – derül ki az európai szélenergia-szövetség prognózisából. Csupán két tagállam, Luxemburg és Olaszország marad majd el nemzeti célkitűzésétől. Magyarország pedig 1,7 százalékponttal lépi majd túl 13 százalékos vállalását. (MTI)

Nemzeti energetika
A tavaly létrehozott Nemzeti Energetikai Kör célja az energetika kritikai elemzése, valamint tanácsadás a politikai, szakmapolitikai irányítóknak, illetve döntéshozó szerveknek, aktuális energiapolitika-minősítés és jobbító szándékú kritika, az optimális, költségminimum-elvű energiapolitika fogalmi, módszertani és tudományos kérdéseinek vizsgálata, képviselete a fogyasztók, az ország érdekében.

Forrás: Magyar Hírlap