Beszélgetés Dr. Bogár Lászlóval

A Tiszta Jövő internetes oldal beszélgetett Dr. Bogár László, közgazdásszal, professzorral a jelenlegi környezetről.

Tiszta Jövő: Munkásságának egyik kiemelt részét képezi a válságok tanulmányozása és elemzése. Hogyan értékeli a jelenlegi válság környezetre, környezetvédelemre, környezettudatosságra gyakorolt hatását?

Dr. Bogár László: A globális folyamatok elemzése nyomán megfogalmazódó legfőbb következtetésem, hogy a világot egy olyan „láthatatlan” szuperstruktúra irányítja, amely saját létét is tagadja, és összeesküvés elméletnek állít be minden olyan állítást, amely létét egyáltalán feltételezni meri. Ez azt jelenti, hogy semmiféle ellenőrzés nem gyakorolható felette, és így semmi sem képes csillapítani mértéktelenségét, öngerjesztő örvénylését. Valójában „globalómaként” viselkedik, és, ahogy a rákos burjánzás, ő sem érti meg, hogy ha felélvén annak erőforrásait, elpusztítja a „gazdaszervezetet”, és így végül ő maga is elpusztul. A mostani válság valójában ennek az alap-dilemmának egy újabb megjelenési formája csupán. A dolog legmélyén azonban az a spirituális összefüggés áll, hogy az emberi lét nem képes helyreállítani a külső („natura”) és belső természet („kultúra”) egyensúlyát, amelyre a szakrális tradicionalitás évezredeken át képes volt. A „fenntartható fejlődésre” irányuló minden szép törekvés ellenére ez a létszerveződési mód maga a fenntarthatatlanság. Így legfeljebb annyi történik, hogy a környezet pusztítás belső szerkezet alakul át, de a maga a pusztítás intenzitása tovább erősödik.

Tiszta Jövő: Továbbá mit gondol, a pénzügyi és gazdasági válság mélyíti a környezeti válságot, vagy a csökkenő fogyasztás esetleg épp kedvez a környezetnek?

Dr. Bogár László: Kétségtelen tény, hogy az anyagi-fizikai fogyasztás csökkenése elvileg enyhítheti a külső természet erőforrásaira nehezedő nyomást, ám fokozza azt a belső természet esetében. Az emberi „belső természet”, tehát a lelki, erkölcsi, szellemi „környezetpusztítást” én legalább olyan veszélyesnek tartom, mint a külső természetét, sőt a külső pusztítás valójában csupán a belső szétesésének a külső fizikai térben való megjelenése. Amíg az ember „anyaként” tekintett a külső természetre, és ez valamennyi ősi vallás esetén így volt, a külső természet szakrális védelem alatt állt, és szentségtelenséget, a legsúlyosabb bűnt követte el az, aki károsította. Ennek a lelki, erkölcsi és szellemi állapotnak a helyreállítása nélkül a világ helyzetének romlása nem állítható meg. És a mostani válság inkább csak tovább mélyíti ezt a szellemi káoszt, a cinikus manipuláció újabb örvényeit keltve.

A cikk folytatása elolvasható a Tiszta Jövő oldalon.