A passzívházaké a jövő

Az új házak épületenergetikai minőségét kormányrendelet szabályozza. A LAKJON JÓL áttekinti, jelenleg milyen a szabályos ház, és hogyan változnak a jövőben az energetikai előírások. Egyre jobban kell szigetelni, 2019-től a passzívház szintet kell megcélozni.

A hatályos épületenergetikai szabályozás 2006 óta van érvényben (7/2006. (V.24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról), a jövőről egy rendelettervezet alapján beszélhetünk. A számítás Magyarországon az építési engedélyezési eljáráshoz szükséges, új épületek esetén néhány kivételtől (például kis alapterületű nyaralók) eltekintve kötelező a számítás elkészítése.

Az épület energetikai tanúsítványát szintén ez alapján állítják ki. Ehhez a kiviteli tervre van szükség és a felelős műszaki vezető nyilatkozatára arról, hogy valóban a betervezett minőségű és vastagságú anyagokat, illetve épületgépészeti rendszereket építették be.

Szerkezet, épület, épületgépészet

Az épületenergetikai szabályozás háromféle követelményérték teljesülését írja elő.

Az első szint a szerkezetek hőátbocsátási tényezője (U-érték vagy régebbi nevén k-érték, W/m2K-ben kifejezve). Ez a szerkezetek hőszigetelő képességét jellemzi – minél alacsonyabb az értéke, annál jobban szigetel a szerkezet. Egy ablak esetén nem elegendő csupán az üvegezés U-értékét nézni, hanem az üvegezés és a keretezés felületarányosan meghatározott átlagos értékét kell kiszámítani.

A falak esetében a 0,45-ös tényező például azt jelenti, hogy egy két oldalon vakolt hőszigetelő vázkerámiás fal kiegészítő hőszigetelés nélkül is megfelel a követelményeknek, ablakoknál alacsony emissziójú (low-e) bevonatos, nemesgáztöltetes, kétrétegű hőszigetelő.

A második szint az épület fajlagos hőveszteségtényezője (q, W/m3K). Ez az érték a teljes épületet jellemzi, méghozzá elsősorban azokat a dolgokat, amikért az építész a felelős. Figyelembe veszi az összes szerkezet hőveszteségét, ami a felületükkel és a hőátbocsátási tényezőjükkel arányos, a hőhidakat, valamint az ablakon bejutó és az épületben hasznosuló napsugárzás pozitív hatását is.

A harmadik szint, az ún. összesített energetikai jellemző az épület teljes energiaigényére ad meg követelményt (Ep, kWh/m2év). Ez már az épületet magát és a betervezett épületgépészeti rendszert együtt jellemzi, és például napelemmel, napkollektorral javítható érték.

Fontos, hogy minden energiaigényt ún. primerenergiában kell megadni. A villamos energiának például komoly környezeti hatása van, mivel hazánkban nagyrészt fosszilis energiahordozókból állítják elő. Ezért 1 kWh villamos energia primer energiában kifejezve 2,5 kWh-nak felel meg.

A cikk folytatása elolvasható a LAKJON JÓL oldalon.