Ökológiai lábnyom

A ökológiai lábnyom megbecsüli a felhasznált földi erőforrások újratermeléséhez vagy pótlásához, és hatásainak semlegesítéséhez szükséges területet. Azaz az emberi tevékenységekhez és létfenntartáshoz szükséges terület méretét becsüli. Ezt az adatot fontos összevetni a ténylegesen rendelkezésre álló terület (biokapacitás) nagyságával. Például egy adott népesség ökológiai lábnyoma az összes lakos által fogyasztott összes termék előállításához szükséges területtel egyenlő. Az ökológiai egyenleg a vizsgált népesség ökológiai lábnyomának és a ténylegesen rendelkezésre álló területnek a viszonya. A módszert környezetstatisztikusok kritizálják a bizonytalan, sokszor becsült vagy más területre vonatkozó alapadatok, és a túlzott komplexitás ellenére lényegileg hiányos adattartalom miatt. Például a nem-megújítható erőforrások csak a kitermelésükhöz szükséges területnagyság és energiaigény, valamint a kiváltásához szükséges megújítható erőforrás termelési területének nagyságáig kerülnek a számításba. Politikusok és szakpolitikusok is elismerik azonban erős vizualizáltságát, könnyű érthetőségét. Az ÚMFT (NFT-II) saját indikátorául elfogadta a WWF által becsült ökológiai lábnyomot, annak ellenére, hogy annak jellemző belső paraméterei (2007-ben) alapvetően német adatokon alapulnak. Az ökológiai lábnyom fő összetevői egy emberre: az a terület, amelyen a táplálkozásához szükséges élelmiszer megtermelhető; beleértve az általa elfogyasztott hús előállításához szükséges legelő nagyságát; a halfogyasztással arányos vízterületet; a lakhatásához illetve tevékenységéhez szükséges földterület – beleértve az alapterületet, és a bútorok, eszközök, textília előállításához szükséges földterületet; az általa felhasznált eszközök, tárgyak (gépkocsi, számítógép, háztartási gépek, csomagolóanyagok, ruházati termékek, luxuscikkek) előállításához szükséges földterületet; azon erdőterület nagysága, amely az egyéni energiafogyasztásával (mobilitás, fűtés, hűtés, és az általa használt javak előállításához és szállításához szükséges energia) arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges; a fa-és papírfogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterületet.

Forrás: Zöldköznapok