Hőszivattyúzás úttörője

Heller László volt az, aki magyar mérnökként a világ energetikai közvéleménye számára érvényesen, tudományosan foglalkozott a hőszivattyúk széles körű energetikai hasznosításával.

Heller Nagyváradon kezdte meg elemi iskoláit, majd középiskolai tanulmányait Budapesten folytatta. 1927-ben beiratkozott a Zürichi Műszaki Főiskolára (ETH). 1931-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet az ETH-n. Tanácsadó mérnöki munkája során – a Goldberger Textilgyár energetikai korszerűsítésén dolgozva, már 1937-ben – Magyarországon elsőként javasolta a hőszivattyú alkalmazását. Az ipari energetika kínálkozó lehetőségei és a hőszivattyúval kapcsolatos zürichi élményei – 1938 óta a zürichi városházát hőszivattyúval fűtik – arra ösztönözték, hogy a hőszivattyú területén új megoldásokat keressen. Mélyreható kutatási munkájának eredményeit összefoglaló disszertációját 1948-ban nyújtotta be a zürichi ETH Doktori Tanácsához, amellyel elnyerte a Dr. sc. techn. címét. Emlékét úgy ápolhatnánk legjobban, ha a világ élvonalába kerülne egy létrejövő magyar hőszivattyúipar. 2003. november 3-án, a Tudomány Napján avatták fel Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész „Tudósok fala” című alkotását a Váci úton, a Nyugati pályaudvar mellett. A szobron Heller László tudós neve is szerepel. De a tudós előtt tiszteleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is. 2007. november 7-én avatták fel mellszobrát, abban az épületben, ahol 1951-ben megszervezte az energiagazdálkodási tanszéket.

Heller System

Az első országos jelentőségű feladatot 1940 és 1942 között kapta, amikor az Ajkai Timföld és Alumínium Gyár energetikai tervezése napirendre került. A legkorszerűbb, nagynyomású, kényszeráramlású kazán és elvételes-kondenzációs gőzturbina bevezetésével új korszakot nyitott a magyar erőműiparban. Az Ajkai Erőmű hűtővízproblémáinak a megoldását keresve dolgozta ki azt az új eljárást, amely lehetővé teszi, hogy vízhiá nyos területeken a kondenzátor hűtését víz helyett tisztán levegővel lehessen megoldani. Az „indirekt léghűtésű kondenzációt” az erőművi szakmában azóta is „Heller System” néven emlegetik. Találmányát szabadalmaztatta, majd 1950-ben Londonban a Word Energy Conference keretében nyilvánosan is közzétette. Az ipari megvalósítást Forgó László hőcserélő szabadalmának a felhasználásával együtt dolgozták ki, ezért a megoldást Heller– Forgó-féle erőművi hűtőrendszernek hívják, amit napjainkban is sikeresen alkalmaznak szerte a világban.

Korát megelőzve

A hőenergetikával foglalkozó iskolateremtő professzor elképzelései között szerepelt, hogy a magyar Parlamentet és a Műegyetemet a Duna segítségével hőszivattyús fűtéssel lássák el. A hőszivattyú múltjának magyar vonatkozásával kapcsolatban jelezni kell, hogy 1948-tól a Heller közreműködésével kidolgozott kompresszoros hőszivattyú áttörést jelentett e technológia történetében. Heller magyar mérnökként, a világ energetikai közvéleménye számára tudományosan vázolta, hogy a hőszivattyút miként lehet az energetika egészébe illeszteni. A hőszivattyúk világméretű terjedésével napjainkban igazolódnak gondolatai – mára a hőszivattyúzás elismert fűtési-hűtési technológia, mely az energiatakarékosság, a globális CO2- kibocsátás és a légszennyezés csökkentésének egyik kulcseleme. „A hőszivattyúk a XXI. század mindennapjainak gépei. […] Végül, de nem utolsósorban, vegyük tudomásul, hogy a hőszivattyú a környezet eddig értéktelennek tartott, ingyenes és kimeríthetetlen – tehát megújuló – termikus energiakészletét hasznosítja” – írja többek között prof. dr. Jászay Tamás okl. gépészmérnök, professzor emeritus, a műszaki tudományok kandidátusa a „Hőszivattyús rendszerek. Heller László születésének centenáriumára” című könyv előszavában. A hőszivattyús rendszerek előnyei miatt megérdemli, hogy fejlesztése, gyártása, beépítése és használata az elkövetkező években hazánkban is elterjedjen. Ezáltal Heller professzor mintegy hetvenéves célkitűzése végre megvalósulhatna.

Forrás: Bautrend (Komlós Ferenc)