Napelem potenciál a világ naposabb oldalán

Furcsa ellentmondásra figyelhetünk fel: azokban az országokban nem terjed ma még a napelemes használat, ahol igazán sokat süt a nap. Ráadásul ugyanott milliók vannak áram nélkül. Eközben a legtöbb ma telepített napelem a kevésbé napos, északi országokban található.

Globálisan nézve még Spanyolország is északinak tekinthető: nézzük csak meg ezt a térképet, ahol az Egyenlítőtől 35-35 fokon belüli országok lettek kiemelve:

A napelem északi elterjedésének oka természetesen elsősorban gazdasági, másodsorban a villamoshálózat kiépítettségével (vagy egyáltalán meglétével) magyarázható. Azonban ha a napelemek potenciális lehetőségeit nézzük hosszú távon, akkor nyilvánvalóan vizsgálni kell a legnaposabb régiókat is.

Az EPIA, a nemzetközi napelem ipari szövetség nemrég tett közzé egy tanulmányt (Unlocking the Sunbelt Potential of Photovoltaics), ami pontosan ezt a lehetőséget vizsgálta: az északi és déli 35. szélességi fok közötti napelemes potenciált mérték fel, nem csak napsütés, hanem gazdasági ésszerűség és kivitelezhetőségi, teljesítési lehetőségek szempontjából is.

A tanulmány szerint közép és hosszú távon a legnagyobb potenciál Kínában, Indiában, Brazíliában és Szaúd-Arábiában van. Fontos szerepet fog játszani a napelem 2020. után még Mexikó, Ausztrália, Törökország és Dél-Afrika áramellátásában is. A fenti térképen sötétebb narancssárgával azt a 15 országot jelölték, ahol legvalószínűbb a napelemek komolyabb térnyerése.

De azt a tanulmány is hozzáteszi, hogy ez nem pár nap alatt fog megtörténni: bár nincs jelentős alapanyagi, ipari vagy környezeti határa a napelemek fejlődésének, mégsem valószínű, hogy ezekben az országokban a következő néhány évben elérhetik az európai napelemes piachoz hasonló méreteket. A legvalószínűbb, hogy India és Kína kettőse tudja csak megközelíteni az itteni számokat: ez a két ország 2020-ra az összes 35-35 fok közötti ország napelem kapacitásának felét adhatja.

Az elemzés szerint 2020 után gyorsulhat fel a fejlődés a napsütéses üvezetben: ez pedig nem csak az iparági szereplőknek lehet kívánatos, de környezeti szempontból is. Az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség) szerint a következő 20 évben 80%-kal fog nőni a világ villamos áram igénye. Ha Dél-Amerika  gazdasági fejlődése a válság előtti szintre áll vissza, miközben Ázsia már amúgy is a legnagyobb energiafogyasztóvá vált, és Afrika is (bár lassan) egyre több áramot igényel, akkor rohamos mértékben fog fogyni a kőolaj és földgáz. És nem minden országban lesz megoldható, hogy 10-15 év alatt felépülő atom- vagy vízerőművekből szolgálják ki a növekvő igényt. És ami még nagyon fontos: ezen a területen él a világ népességének háromnegyede, közel 5 milliárd ember.

Ez az áramszükséglet és a napsütötte adottságok, és a napelemek várható további árcsökkenése miatt a tanulmány a napsütötte 35 fokok közötti területeken 2020-ra három forgatókönyvet fogalmazott meg: az óvatosabb (minden támogatást nélkülöző, nem túl kedvező piaci folyamatokat feltételező) változat szerint 61 GW, az optimista változat szerint akár 261 GW is lehet a napos országokban telepített napelemek összteljesítménye. 2030-ra gyorsulhat fel igazán a fejlődés, a tanulmány becslése szerint 257 és 1130 GW között lehet addigra az összkapacitás. Összehasonlításul: jelenleg a világ messze legnagyobb napelemes piacán, a tavaly minden várakozást felülmúlt Németországban 18 GW-ot telepítettek eddig összesen.

Természetesen nem csak a napelemek segíthetnek a fejlődő országok áramellátásán, hanem más energiaforrások is, pl. a szél, víz, atomenergia. De egyre nő a napelemek gyakorlati jelentősége, pl. tavaly először meghaladta a szélenergia telepítések összmennyiségét Európában. És miközben az eddigi előrejelzések rendre alábecsülték a napelem fejlődését (másként fogalmazva: az optimista forgatókönyveket is felülmúlták a piaci növekedések), így a lehetőségek óriásiak, ha valóban oda telepítenek majd sok napelemet, ahol sokat is süt a nap.

Forrás: Napelemek.blog