A talajkollektoros hőcserélő lehetőséget ad arra, hogy a mélyebb (1,5 – 2 m) talajrétegben fellelhető egyenletes hőmérséklettel télen előmelegítsük, illetve nyáron lehűtsük a beszívott friss levegőt. Nem utolsósorban kellemes mellékhatása, hogy egész évben garantáltan fagymentesen üzemelhet a szellőzőgép, külön fagyvédelmi előfűtés használata (általában villamos áramú) vagy kényszerű ventilátor leállítás nélkül. Ha nem használunk aktív hűtést klímagép vagy hőszivattyú formájában, csak a talajkollektoros kiegészítéssel lehet a hővisszanyerős rendszereknél nyáron hűtést produkálni, mert a benti hűvöset előbb-utóbb a hőcserélés ellenére is felmelegíti az állandó szellőzés.

A talajhő hasznosítására alapvetően kétféle módszer áll rendelkezésre: direkt hőcserélő alkalmazásakor (LEWT) egy nagyobb átmérőjű, hosszú, ún. levegős kollektorcsövet fektetünk a talajba, végén beszívó oszloppal. A földhő közvetlenül a beszívott levegőt éri el. Indirekt rendszer esetén (SEWT) egy kisebb átmérőjű csőhurok kerül a földbe, ami az épületben elhelyezett szivattyúhoz és a frisslevegő beszívás oldali csőszakaszban található hőcserélő modulhoz csatlakozik. A csőben víz-glikol keveréket áramoltatunk, így elfagyástól nem kell tartani. A talaj először a folyadéknak adja át a hőt, amit a belső hőcserélőn viszünk át a beszívott frisslevegőbe.

Talajhőcserélő kiegészítő rendszerek (Forrás: Helios)

Noha ez utóbbi bonyolultabb rendszernek tűnik, mégis egyre gyakoribb az alkalmazása, mert műszaki szempontból egyszerűbb a fektetése, higiénikusabb, valamint kedvezőbb az ára. Egyetlen hátránya, hogy a szivattyú fogyasztásával is számolni kell. Ha azonban összehasonlítjuk a direkt talajhő-hasznosító rendszerrel, kiderül, hogy az ott alkalmazott talajcső többletellenállása miatt ugyanannyi, vagy esetenként még akár kevesebb áramot is fogyaszt az indirekt rendszer. Ez abból adódik, hogy a ventilátornak nagyobb ellenállást kell legyőznie a 40 – 50 m hosszú talajcső esetén, mint a folyadékos rendszer hőcserélőjén eső nyomás.

Példaként tekintsünk egy Helios KWL EC 500-as típust, ahol 300 m³/h légszállítás esetén az ellenállás-többlet a levegős talajkollektor miatt mintegy 45 Pa. Emiatt a központi hővisszanyerős szellőztetőt egy fokozattal magasabban kell járatni, azonos mértékű légszállítás elérésére. A többletfogyasztás a központi gépen 29 W, ami valamivel nagyobb a másik rendszernél helyette járatott szivattyú teljesítményfelvételénél (25 W).

További részletek a Magyar Épületgépészet lap 2010/11-es számának nyomtatott változatában található, illetve letölthető, pdf-formátumban is rendelkezésre áll. A Pdf verzió eléréséhez kérem kattintson ide és regisztráljon.

Forrás: Magyar Épületgépészet